18. századi tapéták és fototapéták

A 18. századi tapéták és fotótapéták azt az elegáns dekorativitást idézik, amely a barokk és rokokó korszakot jellemezte. Pasztorális jelenetek, kézzel festett botanikai illusztrációk, toile-stílusú képek és klasszikus ornamentika alkotják ennek az irányzatnak az alapjait. A színvilág rendszerint visszafogott: krémfehér, porcelánkék, zsályazöld és halványterra árnyalatok adják azt a patinás, mégis időtálló hangulatot, amely a 18. századi stílus egyik legvonzóbb jellemzője.

Hol érdemes elhelyezni ezeket a tapétákat?

Az ebédlő, a formális nappali és a hálószoba különösen jól illenek ehhez a stílushoz, ahol a gazdagon kidolgozott motívumnak elegendő tere van érvényesülni. Egyetlen hangsúlyos fal sokszor elegendő ahhoz, hogy az egész helyiség karaktert kapjon; nagyobb terekben azonban a teljes körbeburkolás is szóba jöhet, ha a korszak enteriőrjeinek összefoglaló hangulatát szeretnéd felidézni. Az előszoba és a bejárati folyosó szintén hálás helyszín: egy toile-mintás vagy botanikai fal azonnal meghatározza az otthon alaphangulatát.

Bútorok, anyagok és kiegészítők

A 18. századi stílusú tapéták természetes kísérői a sötét fájú, mahagóni vagy dió furnérú bútorok, a sárgaréz lámpák és kilincsek, valamint a puha textíliák, mint a bársony, a len vagy a pamut. Az ezüst és az arany kiegészítők finoman erősítik a korszak díszítőhagyományait anélkül, hogy túlterhelné a teret. A szomszédos helyiségeket érdemes semleges, visszafogott színekben tartani, hogy a mintás fal látványossága megmaradjon, és az összhatás harmonikus legyen.

Hagyományos és modern terek között

Noha ezek a tapéták leginkább klasszikus enteriőrökkel harmonizálnak, letisztult, modern bútorokkal is meglepően jól működhetnek. Ha a kortárs formák mellé helyezed, a régi és az új közötti kontraszt inkább tudatosnak hat, mint következetlennek. Ebben az esetben érdemes a tapéta domináns színének valamely árnyalatát visszahozni a textilek vagy a kiegészítők révén, hogy az összkép mégis egységes legyen. Kisebb helyiségekben egy toile- vagy botanikai motívumú fal akár önállóan is hordozza a korszak szellemiségét, a többi falfelületet pedig semleges alapon hagyhatod.